Tradicionális íjászat

Sebestyén leírásai felkeltették a Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik tanárának, Fábián Gyulának a figyelmét. Ő akkor már régóta foglalkozott íjászattal és a magyar íj különösen lázba hozta. Sebestyén elvi rekonstrukciója választ adott az alapvető kérdésekre, Fábián Gyula azonban többet akart megtudni. Úgy gondolta, hogy csak a kísérleti régészet válaszolhatja meg a kérdéseit és elhatározta, hogy megépíti az íj másolatát.

Végül több, mint egy tucat íjat épített. Úgy találta, hogy az íj magja számára legjobb a juhar. A hátoldalhoz szarvasínt használt, a hasoldalt magyar szürke marha szarvával borította és szarvasagancsot használt a csontlemezekhez. A legtöbb eredménye alátámasztotta Sebestyén rekonstrukcióját. A rekonstrukciójuk egyetlen különbsége a felajzatlan íj alakjában volt. Fábián sokkal kisebb mértékben reflexelt íjakat épített, így csökkentve a karok kicsavarodásának veszélyét, azonban ezzel együtt csökkentve az íj hatékonyságát.

Hosszú ideig nem lehetett eldönteni melyik forma volt helyes. Ma, néhány újabb felfedezés azt mutatja, hogy Sebestyén rajza közelebb áll a valósághoz. Moscsevaja Balka (Észak Kaukázus) területén egyéb jól megőrződött tárgy mellett két, szinte sértetlen íjat találtak egy temetőben, melyet a VIII. század első felére datálnak. Abban az időben a közeli területet magyar törzsek uralták, melyek az Észak Kaukázust is magába foglaló Kazár birodalomhoz tartoztak. A két íj csontlemezei és egyéb, a temetőben talált eszközök nagyon hasonlóak a magyar temetőkben talált leletekhez. A következtetés, hogy a magyar íjak formája hasonló volt elég nyilvánvaló.

Révész László régész 1987-ben három temetőt tárt fel Karoson (Északkelet Magyarország). A több nagyon jelentős lelet között megtalálta a szokásos vékony csontlemezeket is. A csontlemezek pontos helyzetét csak két sírban tudta megmérni.

Révész felkérte Szőllősy Gábort, hogy készítse el az íjak másolatait, melyet meg is csinált. Rajzos rekonstrukciót azonban nem publikáltak, így elhatároztam, hogy azt megcsinálom magam. A csontlemezek mérete és helyzete adott volt. Húzáshossznak 76cm-t (30") választottam. Ez hosszú ázsiai húzásnak felel meg, amennyiben feltételezzük, hogy az átlag magyar férfi magassága a X. században körülbelül 160cm volt.